Holddal teli vitrinek!
Holddal teli vitrinek, azaz a COOLSTARZ csillagászati szakkör kirándulása a Magyar Természettudományi Múzeumba
A 2019-es év egyik fontos eseménye volt, hogy nyáron megemlékezhettünk a Holdraszállás 50. évfordulójára. Sok remek program volt világ- és országszerte, amit iskolánk csillagászati szakkörösei nagy figyelemmel követtek. Ennek mintegy lezárása volt a Coolstarz életében, hogy egy szombati napon felkerekedtünk és felutaztunk Budapestre, hogy a Magyar Természettudományi Múzeumban megnézhessünk egy témába vágó kamarakiállítást.
Egészen hajnalban kellett kelnünk, majd hosszas vonatozás után meg is érkeztünk a székesfővárosba. Kalandos volt eljutni a célba, hiszen a tömött metrópótló buszra felszállni 15 gyerekkel igazi kihívás volt mind a kísérőknek mind a srácoknak. De mivel mi „menő csillagok” vagyunk (a szó átvitt és valós értelmében is!), ez nem lehetett kihívás!
A múzeumban várt minket a tárlatvezetőnk, Rezsabek Nándor. Ő az, aki tudományos újságíró, a Planetology.hu főszerkesztője, a Rezsabek Nándor ScienceBlog bloggere, szakíróként több, mint 500 csillagászati, csillagászattörténeti, helytörténeti, életrajzi és minőségügyi ismeretterjesztő nyomtatott publikáció és szakcikk, öt csillagászattörténeti kötet szerzője, két könyvfejezete, két irodalmi műve, egy könyvfordítása látott napvilágot. És többek közt hűséges követője a szakkörünk munkásságának.
Nem volt egyszerű dolga elkezdenie a prezentációt, hiszen belépve a hatalmas térbe rengeteg minden fogadott minket, azt sem tudták a tanulók, hova menjenek, mit nézzenek. Mi felnőttek csendes beleegyező sóhajjal engedtük, hogy gyorsan körbefényképezzék az összes szarvast, majd beljebb menve az ásványokat, kőzeteket és persze többek közt amikért jöttünk, a meteoritokat.
A meteoritok olyan szinten kötődnek a szakkörünk profiljához, hogy ugyebár mi sokat foglalkozunk planetológiával, hiszen mindegyikünknek nagyon érdekelnek az űrben lévő objektumok. Meg mivel délután kettőkor nehéz észlelni, így ebbe tudjuk magunkat jobban beleásni (és persze az űrutazásokba, de az egy másik történet). Minden érdekes, és érdekli a diákságot, ami fent van az égben.
Miután sikerült egy helyre terelni a fiatalokat, jöhettek az érdekesebbnél érdekesebb információk. Megállva egy-egy vitrin előtt megtudhattunk mindenfélét az ott kiállítottakról. Legfőképp a meteoritok volt a téma. Megismerhettük a meteoritika alapfogalmait, a meteoritok fő típusait, bemutatásra kerültek a kiállítótérben látható külföldi hullások, valamint (történelmi) magyar meteoritok darabjai. Hallhattunk még a vezetőnk fő kutatási témájáról, a meteorit becsapódásokról is. Az égből érkezett vendégek felkeltették a diákok érdeklődését, még kérdezni is mertek, így még alaposabban tudásra tehettünk szert.
A kőzetek után jöhettek a Magyarországhoz köthető dínók, szintén egy kis szabad fényképezgetéssel, interaktivitással.
Utána következhetett az ember Holdra lépésének félévszázados évfordulójára Jánosi Melindának, az Ásvány- és Kőzettár muzeológusának heroikus szervezőmunkája eredményeképp megszületett emlékkiállítás megtekintése, szintén egy nagyon alapos tárlatvezetéssel. A gazdag anyaga lenyűgözött mindenkit, főleg a Kereszty Zsolt és Kormos Balázs gyűjteményéből származó méretes, szemnek is szépséges, remekül installált holdi meteorit példányok, valamint az Apollo-11 és -17 missziók által hozott, az Egyesült Államok által hazánknak adományozott holdkőzet-fragmentek. Döbbenetes belegondolni, hogy ezek a “dolgok” egyenesen az űrből származnak – amiket filmeken láthatunk (Első ember, Gagarin, Szaljut, stb csakhogy pár, a fiatalok által ismert és kedvelt filmet kiemeljek) – az mind-mind szó-szerint kézzelfoghatóvá válik. És ez nem csak gyerek ésszel a felfoghatatlan kategória.
Ha már arra jártunk, bebarangoltuk az emeleti részt is, ahol mindenféle állattal ismerkedhettünk meg, bejárhattuk Noé bárkáját és készíthettünk csoportképet a mamut előtt, az ősemberek társaságában. A múzeum igazán gyerekbarát volt, a legtöbb helyen nyugodtan lehetett szelfizni, megfogdosni a kiállított tárgyakat – a srácok nagy örömére.
Hazamenetel előtt nem maradhatott el most sem, mint ahogy a szentesi út lezárásaként sem, a gyorsétterem.
Sok élménnyel és tudással gazdagodtak most is az ifjoncok, és még le sem szálltunk a vonatról, már azt kérdezték, hova megyünk legközelebb? Ki tudja, talán az egri Varázstorony vagy a kiskunfélegyházi Magyari Béla kiállítás lesz a következő állomás? Még elválik. Annyi felfedeznivalónk van még, biztos kitalálunk egy újabb utat tavaszra is.
Kézzelfogható emlékként a gyerekek vehettek ásványokat a múzeumi boltban illetve nagy megtiszteltetés, hogy két dedikált ajándékkötet is hazahozhattunk: Rezsabek Nándor: Bolygó etűd illetve Hold-opusz című könyveit.
Ezek a kiadványok az asztofotós kiállítás képei közt kaptak helyet az iskolában a földszinti vitrinekben, a Holdról készült képek között – Rózsa Norbert és Nagy Szabolcs Hold valamint Soponyai György APOD ( Astronomy Picture of the Day) felvételei társaságában. .
Forrás, illetve egyéb fórumokon megjelenő beszámoló:
https://rezsabeknandor.blogspot.com/2020/01/tarlatvezetesem-magyar.html
