Farkas Bertalan az első magyar űrhajós, űrkutató, vadászpilóta, akinek az Interkozmosz program keretében nyílt lehetősége az űrbe jutni, idén augusztusban 70 éves lett.
Ennek apropóján a szentesi Koszta József Múzeum “ Szojuz-36 , Az első magyar az űrben” címmel kiállítást szervezett.

Iskolánk Coolstarz csillagászati szakköre felkerekedett egy szép októberi napon és leutazott a csongrád megyei kisvárosba.

Az esemény beharangozó plakátja ezt ígérte nekünk: “ Farkas Bertalan. Az első Magyar, aki az űrben járt. Ezt most Ön is megteheti. (…) Újraélheti az űrutazás pillanatait hatalmas felületekkel, különleges látvánnyal és élményekkel. VR szoba háromdimenziós mozival és planetarium is várja majd” .

Így nem is csoda, milyen lelkesen ült be a csapat a buszba, annak ellenére, hogy a reggeli hat órai indulás elég korai volt. Annyira korai, ha akartunk volna, egy klassz kis járdacsillagászatot is beiktathattunk volna, de…. Azt majd legközelebb! A jó hangulat végig kitartott, pedig hosszasan kellett zötykölődnünk a célállomásig.

Szentes központja nagyon kellemes hangulatot sugárzott, csodaszép parkokat, patináns épületeket láthattunk.

A múzeumba beérve mindenki képeket készített a Közlekedési Múzeum által felajánlott Szojuz 35 visszatérő parancsnoki egységgel, egy kabinnal, hiszen egy pár pillanat alatt igazi űrhajóssá válhatottunk! Nagy élmény volt beleülni, átélni, milyen lehetett egy ilyen eszközzel az űrben utazni.

Mire mindenki végzett a szelfikkel és az összes táblát is elolvastuk, megérkezett a tárlatvezetőnk. Egy fehér ruhás úriember várt minket nagy szeretettel – ezen köpeny nem véletlen, elméletileg az eredeti interkoszmoszosnak nemcsak a mása, hanem az eredeti ruhadarab is.

Innen indult a nagy kaland. Jártuk sorra a termeket, nézegettük a képeket, néha megérinthettük a kiállított tárgyakat is, hihetetlen mennyiségű információ birtokába kerülhettünk.

Amire nagyon büszke lehet iskolánk, hogy diákjaink a feltett kérdésekre nagyon jól meg tudtak felelni, sőt, érdekeseket kérdezni is, hiszen az űrkutatás, űrhajózás, rakétaindítás, mint olyan kedvelt témája a szakkörös diákoknak, és persze a vezetőjüknek is.

Tárlatvezetőnk nagyon profi volt, lelkes és roppant tájékozott, így az előre betervezett időt jócskán túlléptük, mivel nem tudtunk betelni a látottakkal, hallottakkal.
Delta adást nézni, igazi űrételeket látni, vadászpilóta ruhát megérinteni, Farkas Bertalan dísztőrét megnézni, a Szojuz indítókulcsára rácsodálkozni, megállni a Szojúz-36 rakéta pontos modellje mellett, ezek mind nem hétköznapi élmények. Legkisebb diákunk volt olyan szerencsés, hogy beleülhetett a Hilov négy köteles hintába is. Ezt az eszközt az űrhajósok kiképzésén használtak, így másodikosunk pár lendület erejéig átélhette, milyen is volt annak idején Farkas Bertalannak az “edzés”.

A kiállítás végén egy VR szobába mehettünk, ahol szinte testközelbe kerülhetettek a csillagok és a bolygók. Egyik tanulónk boldogan mesélte, hogy kézközelben láthatta a Cancri-e bolygót is, amiről annak idején nyáron Géberjénben ő tartott előadást a csillagászati napok keretében.

Hatalmas élményekkel gazdagodva indultunk haza. Lazításnak természetesen belefér még egy gyorsétterem is, majd az esti órában meg is érkeztünk az iskolánk elé. Az elkészült képeket azóta is szívesen nézegetjük, újra átélve a múzeumlátogatást és az “űrkalandokat”.